Májusfa hagyománya
Április utolsó és május első napja nemcsak a majális és a ballagások miatt nevezetes, hanem egy feledésbe merülő népszokás miatt is.
A májusfa állítás lassan ősi hagyománynak tekinthető, ami elsősorban európai, főleg germán eredetre vezethető vissza. Szélesebb körben csak a középkorban terjedt el, azonban a hozzá kapcsolódó ünnepségek valószínűleg az ősi indiai és egyiptomi termékenységi fesztiválokból gyökerezik.
Május elseje a fiatalság tavaszi örömünnepe, a májusfa, vagy a zöld ág a természet újjászületésének a szimbóluma, ugyanakkor az udvarlási szándék bizonyítéka és egyben szerelmi ajándék is. A bajor falvak és városok büszkesége volt a hajnalban felállított májusfa. Számukra a függetlenséget, a jómódot és a település erejét szimbolizálta. A fa elkészítése és felállítása fontos eseménynek számított, mely nagy vígadalommal és ünnepséggel járt. Magyarországon a 15. századtól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa állításáról. Bár nálunk is a tavaszköszöntés kelléke volt, a hazai folklórban számos, a nyugat-európaitól eltérő szokás alakult ki.
Sokféle májusfa változat ismert, minden vidéken más és más. Valahol lehántolt kérgű, magasra nyúlt, kis lombkoronájú fákat vagy póznákat állítottak, amire egy malomkereket erősítettek. A titokban hazaszállított fát hajnalban a legények színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral díszítették fel. Korábban egy ruhát akasztottak a fára és ha másnap a kiszemelt lány abban jelent meg, akkor elfogadta az udvarlást.
A 30'-as években kezdett elterjedni a modern kor májusfája, a májuskosár. A kosár átadása a komolyabb kapcsolatok szimbólumává vált. Színei alapján látható volt, hogy a kapcsolat épp milyen „fázisba” van. Manapság nagyon kevés helyen ápolják ezt a szép hagyományt. Vidéken, ahol fontos szempont a tradíciók életben tartása nagyobb eséllyel találkozhatunk májusfával. Akinek egy szép májusfa díszelgett a kertjében, arról az egész falu tudott, ezért is vágytak rá annyian.