Márton nap legendája
„Aki Márton napján libát nem eszik, az egész éven át éhezik”-tartja a mondás.
Márton napi készülődés nemcsak a néphagyományok felelevenítéséről szólhat, hanem kiváló alkalom lehet, hogy felhívjuk az emberek figyelmét a jószívűség, a segítőkészség és adni tudás fontosságára.
A legenda szerint Szent Márton a IV. században, Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) nevű városában látta meg a napvilágot. Édesapja jómódú pogány katonatisztként szolgált, s jutalomból Itáliában kapott birtokot, ahol a családjával együtt telepedett le. Márton tizenkét évesen úgy döntött, hogy felveszi a kereszténységet, aminek a szülei egyáltalán nem örültek. Tizenöt éves korában az apja unszolására belépett a hadseregbe, de fiatal kora miatt, csak négy év múlva lett igazi katona.
Egy téli estén kilépett a franciaországi Ameins város kapuján, amikor találkozott egy koldussal, akit rablók fosztottak meg kevéske értékétől. Márton ekkor a kardjával kettévágta köpenyét és az egyik felét ráterítette a koldus vállára. Aznap éjszaka Jézus jelent meg álmában a koldusnak adott köpenydarabban. Innentől fogva nem a római császárt szolgálta, hanem Istent. Misszionáriusként sok jót cselekedett, jóságáról már életében legendák keringtek.
A monda szerint, Tours püspökévé választották, azonban Márton ezt nem akarta. Az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljában próbált menedékre lelni. A libák azonban nagy gágogásukkal és szárnyuk verdesésével hatalmas zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét.
Szent Márton kultusza Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A legenda szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett.